It Never Ends. I.

 Sziasztok! :)
Hát akkor egyből meg is hozom az 1. részt, ha nem baj! :)
Remélem tetszik.

Oliver szemszöge:
Újra elkezdődött egy izgalmas turné. Nagyon izgultam, mert ez más turné volt, mint a többi, mert velünk turnézott egy másik banda, de én nem ismertem őket. Reggel indultunk a turné busszal. Először Londonban lépünk fel. Az út nagyon uncsi volt, mert mindenki csak fekszik, eszik, és dumál.
-Na és ti kíváncsiak vagytok az új bandára?-kérdezte Lee
-Hát engem nem nagyon izgat.
-Nem vagy rájuk kíváncsi Matt?
-Persze, hogy kíváncsi vagyok, de ők is egy átlagos banda.
-Hát ja mondjuk.-mondtam.
Majd pár óra múlva megérkeztünk Londonba a SSE Arena, Wembley arénába. Kipakoltuk a gitárokat, dobot, meg minden mást. A másik banda még nem érkezett meg. Elkezdtünk próbálni, szerintem egy jó próba volt. Majd megérkezett a másik banda.

(T/N) szemszöge:
Ismerem születésem óta a Bring Me The Horizon-t. Nagyon örültem, hogy velük turnézunk, egy kicsit megvallva izgultam, és ideges voltam, főleg azért mert ők a példaképünk. Elég hasonló a stílusunk, műfajunk, mondhatni ugyan az. De a legfurább a dologban, hogy én lány vagyok, nem pedig fiú. Na eljött az idő, és megérkeztünk az arénába. Mindenki kiszállt a turnébuszból, csak én nem, nagyon ideges voltam.
- (T/N) hol van? -kérdezte James (a dobosunk)
- Ő is lejött a buszról, vagy nem?
- Úgy is ott hagytam valamit, megnézem.
- Oké!
Én az asztalnál ültem és gondolkodtam, az összes legrosszabb bakin, baleseten, cikis helyzeten a világon, amikor gondolataimat megszakította James.
- Te mit csinálsz itt? 
- Ideges vagyok, és félek.
- Mitől? nevette el magát.
- Attól, hogy mindent elszúrok.
- Hé! 1000x léptünk már fel, és soha nem történt semmi, ha meg igen akkor mindig kitalálsz valamit. Nyugi!
- Hát ha te mondod!
Majd nagy nehezen elindultam ki a buszból, be az arénába. A többiek már kipakoltak a fellépéshez. Mi voltunk az előzenekar. Megkönnyebbültem, amikor  megtudtam, hogy a BMTH már próbált.
Mi is próbáltunk 1x-2x. Majd eljött az idő, a fellépés.
-Mi a baj (T/N)?
-Juj, nagyon izgulok.
-Miért izgulsz? Sosem szoktál ennyire izgulni.
-Nem tudom Tom, csak most egy nagy bandával turnézunk, meg minden, mi lesz ha elszúrom.
-Nem fogod elszúrni, túl jó csaj vagy ahhoz.
Majd mindannyian nevetni kezdtünk.
A srácok felmentek a helyükre. Majd én következtem, de nekem mindig valami látványos bevonulásom volt. Imádtam mindig az ilyeneken agyalni, mint pl. a bevonulás. Na hát az én bevonulóm az olyan volt, hogy vannak ott oldalt azok a póznák vagy mik, és általában mikor bevonulok sötét van és nyomják a sok füstöt, így mikor én oda felmásztam azt senki sem látta. Majd felmásztam, és fél kézzel kapaszkodva beleszóltam a mikrofonba.
- Hello mindenkinek!
Majd jöttek a sikoltozások. Imádom a rajongóinkat.
Majd elkezdtük játszani a dalt. Persze közben le jöttem ám az állványról.

Oli szemszöge:
Nagyon meglepett engem ez a banda. Főleg azzal, hogy az énekes egy lány. Azután az is meglepett, hogy hogy jöhet ki ilyen hang egy ilyen/ekkor lányból??. Ez örök kérdés marad. Nekem nagyon tetszett ez a banda meg a zenéjük is mert ugyan az a műfaj mint a miénk. Majd végeztek a fellépéssel, és mi jöttünk. Mi szokásosan eljátszottuk amit kellett. Majd vége lett az egésznek, és vissza indultunk a turné buszhoz, mikor megláttam, hogy a lány és a bandája is vissza indult. A lány a dobossal beszélgetett. Én meg őt bámultam. Majd mikor beszélgetett rám figyelt, ami elég ciki volt számomra, hogy én meg ott bámulom meg minden. Hát rám nézett és én mosolyogtam egyet. Amire ő is mosolygott.

(T/N) szemszöge:
Láttam, hogy bámult, majd mosolygott, így én is mosolyogtam. Oli mosolygott, de közbe ment ám előre, én szólni akartam, hogy neki fog menni a turnébusznak, de addigra késő volt. Hát én elnevettem magam, majd oda mentem, megkérdezni, hogy jól van-e?.
-Jól vagy? -Kérdeztem, de majd kipukkadtam a röhögéstől.
-Igen, minden rendben.
Majd felsegítettem........